„Hét bolygó kering az Olümposz útjain, és velük együtt pereg le az örökkévalóság. A Hold, amely az éjszakát megvilágítja, a bánatos Kronosz, az édes Nap, Aphrodité, a bátor Árész, a termékeny Hermész és a nemző Zeusz, a természet forrása. Ugyanezeket kapta elosztva az emberi faj és így bennünk van a Hold, Zeusz, Arész, Aprodité, Kronosz, a Nap és Hermész. Így árad felénk az éteren keresztül a könny, a mosoly, a harag, a szó, a nemzés, az álom, a vágy. A könny Kronosz, Zeusz a születés, Hermész a szó, Árész a bátorság, a Hold az álom, Aprodité a vágy, a nevetés a Nap. Minden csillagnak megvan a maga démona: jó és rossz, természetüknél fogva, más szóval a cselekedetüknél fogva, minthogy a cselekedet a démonok lényege. Némelyikben jó is van, rossz is van. Mindezen démonok a Föld dolgainak intézői. Ők viszik és néha felforgatják az állam és az egyén ügyeit. Ők formálják lelkeinket hasonlatosságukra, behatolnak idegeinkbe, agyvelőnkbe, ereink és zsigereink mélyére. Abban a pillanatban, mikor életet és lelket kapunk, megragad bennünket a démon, amelyik legerősebb születésünkkor és amelyet a csillagok állása határoz meg." (Hermes Trismegistos)